Lara Adrian - A vámpír csókja

Lara Adrian – A vámpír csókja

Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos. Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő…

Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha a szerelem megkísérti, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.

Gabrielle egy bárban pillantja meg a sötét hajú, érzéki férfit. Beleborzong a nézésébe, azonnal megkívánja. Pár pillanat múlva azonban egy véres gyilkosság szemtanúja lesz, és túl későn eszmél rá, hogy démoni játszmába keveredett egy vámpírfejedelem oldalán…

"Erotikus, vérszomjas, csábító" – J. R. Ward, az Éjsötét szerető írója

Unalmamban kezdtem el olvasni a könyvet, Becca Fitzpatrick könyve után. Imádtam az angyalos történetet, de vágytam valami ” felnőttesebbre „ . Nem is kellett csalódnom, barátnőm már sokszor mondogatta, hogy olvassam már el Lara Adrian sorozatát. Kissé furcsa volt, hogy itt a vámpírok élnek és lélegeznek, mert egy idegen faj leszármazottjai. Szóval ezt meg kellett emésztenem, nem ment könnyen. De aztán beletörődtem, hogy ez egy ilyen sztori és valahol mintha még értelme is lenne. Na, mindegy. A lényeg, hogy az elején rögtön egy brutális támadásba keveredünk, ahol valahogy sejthetjük, hogy a megmentő lesz majd a hősünk és a sebesült tinédzser anyuka kisbabája meg a másik. És lám a történet utána úgy is folytatódik, hogy huszonöt évvel később. A kisbabánk felnőtt és fotós lett. Kedves, szerény, pár igazán jó baráttal körülvéve él. Tipikusan az a személy, akinek hamar bele tudnod képzelni magad a helyébe, bár nem E/1-ben ír az írónő, ami külön tetszett. Sőt, azonkívül, hogy Kiválasztott Gabrielle, nem igazán ruházta fel emberfeletti erőkkel sem semmi mással főhősnőnket, kivéve, hogy jó érzékkel megtalálja a vérszopó – rossz vámpír – fészkeket. Végre nem kellett sorra körül rajongani és rácsodálkozni, hogy mennyire tökéletes és fantasztikus a nő, sőt még Lucan, a vámpírunk sem isteni erőkkel megáldott. A szokásosnál nincs több ereje, sebezhető, esendő és makacs. Igazi férfi, aki évszázadokon keresztül egyedül élt, nem akart párt magának éppen ezért igyekszik eltaszítani magától a nőt, aki csábítja. Ez a Kiválasztott dolog igazából elég érdekes, mert a vámpírok nem tudnak teherbe ejteni nőket, csak őket, mert nekik egyedi a DNS-ük. Egy könnycsepp alakú anyajegyük van valahol, ezzel jelezve, hogy ők azok, akik. A másik érdekesség, hogy csak férfi vámpírok vannak, akik születnek és NEM lehet az embereket átváltoztatni! Szóval a Kiválasztottak élhetnek örök életet, ha társul fogadja őket egy vámpír és onnantól táplálják egymást a vérükkel.

No, de kanyarodjunk vissza a történethez. Szerettem az egészet, bár az elején kellett idő mire ráhangolódtam. A főhadiszálláson élő többi harcos vámpír és párjaik mind szerethetőek. Mindenkiben van valami ami miatt kedvelhető, egyiküket azonban nagyon meg lehet utálni a vége felé, de ez nagyon SPOILER lenne, szóval nem mondok semmi többet.

Most kezdem a második részt, csak ajánlani tudom. Lucan és Gabrielle szerelme végül beteljesül, de még nincs vége a történetüknek. További részek vannak még, mivel a megismert pár nélküli harcosoknak is találunk párt, nem mellékesen kiderült, hogy a vérszopók, azok a vámpírok akik elveszítik az irányítást a szomjuk felett és öldöklik az embereket háborút indítottak a faj* ellen. Szóval izgalmakban nem lesz hiány reményeim szerint.

Értékelés 7/10

*faj: Azok a vámpírok, akik ordában tartják a vérszomjukat, nem ölnek embert csak annyit isznak belőle, amennyi szükséges.