elnézést kérek mindenkitől, hogy nem jelentkeztem, most már vagyok, akinek kell valami az dobjon rám egy üzenetet. :)
Kezdetnek itt egy kis kritika, aztán szépen csordogálnak majd a képek is.
Pusza: Szasza
Moning - Tündérkrónikák 1-5-ig vélemény:
Hol is kezdjem? Elég sokáig húztam a dolgot, hogy belekezdjek a
sorozatba, meg is bántam, meg nem is. Az első három kötetet imádtam. De még
mennyire, hogy imádtam. Jericho Barrons a gyengém lett. Eddig azt hittem, hogy
tudom ki a kedvenc könyv férfi szereplőm - Nalini Singh Illiumja - de mikor
megjelent Barrons a szemeim előtt, kivégzett, rabul ejtett. Ezt nem lehet
elmagyarázni. Olvasni kell és hagyni, hogy uralkodjon rajtad, mert fog, ebben
biztos lehetsz.
Mackayla Lane ( O'Connor ) már
annál kevésbé a kedvencem. Eleinte idegesített, hogy egy szőke, rózsaszín lány,
aki ostoba. De betudtam annak, aminek ő is, hogy belecsöppent egy új világba,
azt se tudta mi fán terem, nemhogy fiú vagy lány e?
Azért a könyv lekötött, izgultam, érdekelt, nem is kicsit, hogy mi is
ez az egész Jó Tündér ( Seelie ) és Rossz Tündér ( Unseelie ) téma, leomlanak e
a falak, jön e a világ vége, meg miegymás. Aztán egyik pasiból a másikba estem,
jött V'lane a Seelie Herceg, aztán jött Christian, aki meg egy druida volt,
Darroc, aki volt Seelie, de aztán emberré változtatták büntiből és most az
Unseelie-ket akarja a világra szabadítani, ah, egyik jobb, mint a másik és mind
Mac-et akarta, Barrons-szal együtt persze.
Na, itt kezdődtek azok a részek, hogy idegesített a könyv. Lényegében
mindenkivel kavar Mac, amitől hányingerem volt. És még enyhe voltam, végig azt
olvashatjuk, hogy ő egy déli lány Ashfordból, aki annyira nagyon erkölcsös, és
család centrikus, erre folyamatosan olyan helyzetekben van, amikor valaki épp megbaszná,
és van, aki meg is teszi, vagy épp megcsókolja, vagy mit tudom én. Bosszantott
a könnyűvérűsége, vagy gyengesége? No, mindegy.
Visszatérve a történetre, volt egy Király és egy Királynő, akik együtt
uralkodtak a Seelie birodalmon, Királynak volt egy halandó Ágyasa, akibe
szerelmes lett és Fae-vá, azaz Tündérré, halhatatlanná akarta változtatni.
Királynő féltékeny lett, nem engedte, erre Király titokban neki állt
kísérletezni és létre hozott egy új fajt, az Unseelie-ket. Egy sötét
birodalomban tartotta a gyermekeit, egyre tökéletesebbé formálva őket, míg
megszülettek a Pindur Pandurok, vicceltem, az Unseelie Hercegek. Nálunk őket
hívják az Apokalipszis Lovasainak, ergo négyen vannak. Na, ők már nem olyan
csúnya, nyálkás lények voltak, hanem csodaszépek, mint az Seelie-k, persze
ehhez már okosság is társult. A legutolsó Hercegecske, Cruice - Háború
fellázadt a titkolózás miatt, kiborította a bilit és elment a Seelie
Királynőhöz, hogy árulkodjon, léteznek ők is. Persze Ágyas meghalt,
Unseelie-ket bebörtönözték és Király dühös lett, megölte gonosz feleségét, majd
a saját gonoszságától megrettenve egy könyvbe, a Sinsar Dubh-ba töltötte minden
gonoszságát és megteremtette a Földön a Side-Látókat ( ők látják a Tündéreket,
akár jók akár nem, ezt nem is csipázzák amúgy a Tündérek), hogy őrizzék a
Könyvet. Persze ők elbuknak, Könyv kiszabadul, mindenki arra vadászik és jön a
sok bonyodalom.
Na, a lényeg, hogy Mac egy nagyon fontos főszereplő, azért megy
Dublinba, mert amúgy ott játszódik minden ( majdnem ), hogy megtalálja a nővére
gyilkosát ( Alina ). Aztán véletlen beleütközik Barronsba, aki rájön, hogy Mac
érzékeli a Könyvet, összefognak, miközben hirtelen mindenki majd a csajt
akarja. Aztán ott van még a Side - Látók vezetője Rowena, aki rühelli Mac-et,
folyton keresztbe tesz neki meg ilyenek, ennek is meg van az oka. Vannak
gengszterek, meg vámpírok, akik nem is azok, meg csúnya szörnyek, Végzet
Lándzsája, meg egy különleges kislány, aki 13 éves, de szuper gyors, Dani. Na,
őt kifejezetten utáltam, mert nem elég, hogy baromira felvágott, nagyképű és
még sorolhatnám, kiderül, hogy... ezt nem árulhatom el. Szóval sokan szeretik,
de én nem szeretem a nagyarcú kislányokat. Persze erős meg minden, de akkor is
bosszantott. Szóval mindenki hazudozik meg átveri a másikat. Ez úgy el is ment
az első három könyvig. Aztán a negyedikben már húztam a számat, de azért
olvastam tovább, majd egyre jobban érdekelt, hogy mi is Mac. Mert nem ember az
tuti. Na, ott csapkodtam a fejem mikor Darroc tök egyszerűen kimúlt. Pedig
eddig tőle rettegtünk. Számomra ott totált becsődölt az egész, aztán meg Mac
filozofálgatása, hogy mi is lehet ő. Unseelie Király egyik darabja, vagy a
Szerető vagy Unseelie vagy mi? Az ötödik könyvben már kifejezetten bosszantott
a sok visszaemlékezés idióta kislánykori emlékekben való vájkálás, ami nem
igazán érdekelt és felesleges is volt, csak húztuk-nyújtottuk vele a dolgokat,
meg a sok elmélet, kezdtem összekavarodni, de nem jó értelemben. Aztán végre
jött a megoldás, amiért nem rajongtam. Csalódtam a boldog végben.
Minden Tiszteletem Moningot illeti, mert egy olyan logikus világot
épített fel, amibe nem nagyon tudok belekötni, de Barrons, mint grillező
szerelmes férfi? Ne már. Kinyírta a végére azt a férfit, akit imádtam. Az én
rettenthetetlen, elpusztíthatatlan hősömet, akiért én is mindent odadobtam
volna, nem csak Mac, egyetlen mondattal elintézett. Húst sütöget a kerti
partin. Fel nem foghatom. Most is döbbentem olvasom újra az utolsó pár oldalt
és nem fogom fel. Végtére is nem kár, hogy elolvastam, de a végére már nyűg
volt és csak be akartam fejezni minél előbb, hogy megtudjam mi lesz a vége.
Ettől függetlenül nagy arcon csapás volt. Sajnálom a dolgot, pedig jó volt.
Tényleg élveztem.
Most biztosan sokan nem értenek velem
egyet, de hát én már csak ilyen vagyok. Nekem nem kell érzelgős Barrons, én az
arrogáns seggfejt szeretem, aki birtokol. Ne sütögessen nekem húst, és annak
ellenére, hogy végig azt hajtogatja, hogy ne öltöztesse Mac romantikus köntösbe,
mert ő kurvára nem az, Moning ráhúz egy csupa rózsaszín szutykot, érzelgőssé
teszi a végére és totálisan elveszíti ezzel Barrons a lényegét, a lényét, amit
olyan szépen végig vezetett négy könyvön, mert az ötben már erősen meginog.
Barrons pedig soha nem inog meg!!!! Legalábbis ezt állította. Lehet, hogy azért
még, ha lesz folytatás, már pedig kell lennie, egy csomó szálat még el kell
varrni, ráadásul ott van Dani titokzatos pasija is. meg ő is. meg még egy vagon
dolog, tuti, hogy lesz még rész. Olvasni fogom. A remény hal meg bennem
utoljára, hogy még visszakapom seggfej Barronst. :)
No comments:
Post a Comment